Miért érdemes fejleszteni a túlélőképességeid?

A mai világban egyre inkább kiszolgáltatottá válunk a rendkívül széleskörű digitális megoldásainknak. Bár az életünk napról napra kényelmesedik, sajnos a társadalom és az emberiség ezek miatt lesz egyre kevésbé okosabb. Amíg az eszközök okosodnak - mi butulunk. Hülyít a közösségi háló, egyre kevésbé kell megerőltetnünk magunkat, hogy információhoz jussunk, mert minden ott van előttünk – és mégis már annyira kényelmes minden, hogy igazából nincs kedvünk erőfeszítést tenni, hogy utánanézzünk.

 

De mi történik akkor, ha ezek az eszközök nincsenek körülöttünk?

 

Próbáltad már egy hétre letenni akár a telefonodat? De legalább a Facebookot, Instagramot és társait…? Meglepően nehéz. Azért, mert ezeket a dolgokat direkt ilyen addiktívra csinálják, hogy ne tudjál egykönnyen megszabadulni tőlük. Olyan, mint a cigaretta csak az könnyebben „nyakon-csiphető”. Míg, ha előkapod a telefonod, és elkezdesz Facebookozni vagy Instázni, simán eltölthetsz úgy órákat, hogy észre sem veszed. Nekünk személyes tapasztalatunk volt már ezzel és elég ijesztőnek találtuk.

Igazából, a probléma sokkal összetettebb, mivel a felszín alatt nemcsak a rengeteg feleslegesen eltöltött idő sokasodik, hanem a függőség is, ami kialakul a telefonunk iránt. Ebből következik, ha megakarjuk vonni magunktól akkor jelentkeznek az elvonás tünetei. Nyomottság, hiányérzet, harag, akár depresszió is. Hogyan tudsz védekezni ezek ellen?

 

Tarts „túlélőnapot” és próbáld meg egy teljes napig nélkülözni az összes elektronikai eszközödet.

 

Mi is kipróbáltuk és elég nehéznek bizonyult az elején. Innen is tudtuk, hogy bizony függők vagyunk.

Főleg a Facebooknál volt érezhető a változás. Mivel vállalkozók vagyunk nem is kerülhetjük meg teljesen sajnálatos módon, de redukáltuk a használatát 90%-ban. Csak akkor jelentkezünk be, ha a Facebook oldalunk profilját kell kezelni.

Szégyen vagy nem szégyen, de az elején ténylegesen érezhető volt pár napig, egy rosszkedvű állapot, egyfajta egyedülléttel társított érzés, hogy jelentéktelen az élet. Aztán pár héttel később már helyreállt az érzés és minden megint a normális lett. De folyamatos felügyelet alatt kell tartani a saját cselekedeteinket, hogy ne történjen „visszaesés”. Mert ha csak egy pillanatra is elcsábulunk, már egyből görgetjük újra a hírfolyamot.

Mindez, nehéz ugye, mert ahogy az ismerősök is gyakorlatilag az egész életünk ezen van. De ez egy szükséges lépés volt ahhoz, hogy újra reális képet kapjunk a világról, és ne mindig másokhoz mérjük magunkat, hogy mi meddig jutottunk.

Tudatosítani kellett magunkban, hogy amit a Facebookon keresztül látunk az egy hamis világkép.

Ha jobban érdekel ez a téma, nézd meg a Netflixen a „The Social Dilemma” c. filmet, ahol részletesen belemennek a társadalmi hatásaiba.

 

Hogy jön mindehhez a túlélőképesség?

 

Manapság egyre kevesebb dologhoz értenek az emberek és elvesztettük a kapcsolatunkat a környezetünkkel - főleg a természettel. A legjobban a fiatalok vannak kitéve ennek, de azért mi fiatal felnőttek is érezzük a hátrányait, mivel közvetlen behatás ér a társadalomtól, hogy „mit kéne csinálnod”. Hiába egészségtelen ez senkit nem érdekel a lényeg, hogy csináld. De most nem is a társadalom káros hatásait fogjuk kielemezni. Hanem individuálisan, hogy hogyan változik meg az ember tőle.

 

Sajnos sokszor egy álomvilágba élünk és nem vagyunk tisztában az élet valódi veszélyeivel. Ez a legrosszabb, hogy a túlélési ösztönünket teljesen elnyomta a kényelem és a biztonság mámora, ezért egy veszélyes helyzetben lényegesen csökkennének az esélyeink a túléléshez. Ne értsd félre nem arra gondolok, hogy mostantól felfegyverkezve egy pisztollyal járkálj és minden egyes másodpercben azt figyeld ki törhet az életedre. Hanem inkább egy általános értelemben vett „túlélési ösztönről” beszélek. Példaként:

 

Mi csinálnál, ha egy erdőben túrázva egyszercsak lemerülne a telefonod?

Se segélyhívás, se üzenetküldés, se zseblámpa. Térkép van nálad, meg egy pót zseblámpa, esetleg egy iránytű. De tudnál azokkal tájékozódni? Hazatalálnál?

Tételezzük fel a legrosszabbat: eltévedsz, és besötétedik. Tudnál magadnak élelmet találni, megtudnád különböztetni, hogy melyik bogyó és gomba ehető és melyik nem? Vagy teljesen a szerencsére lennél utalva és várnád, hogy valahogy megmenekülj? Vagy tudnál a semmiből tüzet rakni? Ezek azok a dolgok, amikre értjük a túlélési képességek fejlesztését. Mert nem tudhatod, hogy nem történhet meg. Ez nem ijesztegetés, inkább egy figyelmeztetés, hogy kevésbé hagyatkozz a külső digitális eszközre, és jobban a saját tájékozódó- és túlélési képességeidre.

 

Sajnos mi nem taníthatunk meg rá, hogy hogyan kell „túlélni a vadonban”. Ez rengeteg utánajárást és tanulást követően tudod elsajátítani a tapasztalat útján.

Mi csak az eszközök megadásában tudunk segíteni, hogy aztán Te ezek segítségével tudj túlélni! Akár szószerint is.

 

Rendelkezel már 10 funkciós túlélőkarkötővel?

 

https://elitcord.com/collections/karkotok/products/ec-tigris

 

Az alábbi eszköz segít csak igazán a túlélésben!

 

Vegyük rögtön a zsinórt, amiből a karkötő készült: a paracord a a parachute cord (ejtőernyő zsinór) rövidítése, mely nagyon szigorú előírások szerint készül. Rendkívül ellenálló, nem tudja tönkretenni sem a víz, sem a tartós UV sugárzás, könnyű, és mégis nagyon erős. Tehát ha megszorulunk, és mindenképp kellene valami erős kötél, rögtön kéznél van 3-3,2 méternyi belőle a csuklónkon, már használhatjuk is!

 

A csatban több kiegészítőt is elrejtettek: megtalálható benne például egy iránytű, mely lássuk be, feltétlenül szükséges a tájékozódáshoz. Van benne továbbá egy síp, mely hasznos, ha elszakadunk társainktól, és jelt szeretnénk adni magunkról, valamint megtalálható a csatban még egy komplex kis tűzgyújtó szerkezet is és még LED lámpa is található benne. Ha ilyen karkötőt viselünk, nem leszünk akkora bajban még akkor sem, ha hűvösebbre fordul az idő!

 

Mindezek mellett a karkötő még jól is néz ki, roppant férfias megjelenést biztosít viselőjének!